60. Egyszer minden(ki) hazakerül

Több doboz könyv. Svájcból érkezett, egy kedves rokon hagyatékából.

Benne a magyar irodalom gyöngyszemei: Radnóti, Arany, József Attila, Csokonai, Petőfi, Ady és Babits verseskötetei. Jókai szinte összes regénye, Móricz, Mikszáth novellái, a Bánk bán, a Tragédia. És a világirodalom legszebb könyvei is – magyarul. Egy-kettő az olvasástól megkopott. Mert ezeket újra és újra kell olvasni!

1956-ban menekült Svájcba, de soha nem szakadt el a hazától… A hazatérések száma az 1970-es évektől nőtt, a Luzernbe vitt könyvek ezzel együtt gyarapodtak. Az anyanyelvet pár bőröndbe csomagolva magával vihette – egy nagy merítést a magyar történelemből és kultúrából. A svájci lakás lassan könyvtárrá vált, a könyvek világából berendezett kis helyi Magyarországgá… Egy „Boldog Magyarországot” alakított ki, amit a politika nem háborgathatott, amit el senki nem vehetett. Az egyik Kosztolányi-kötet soraival élve:

„Lelkem ha kérte, amit a sors
nem adott,
Arany János bűvös szavával
mulatott.
Itt és csak itt, nem, ezt nem és nem
feledem.
Holtomban is csak erre játok,
keleten.
Izzóbb a bú itt és szívig döf
az öröm.
De szép, vidám, vad áldomás volt,
köszönöm.”

Amikor a hölgy meghalt, a könyvek elárvultak. Befogadtuk őket. Újra megtették a hosszú utat, de most már visszafelé, Magyarországra. Az örök időkig olvasható könyvek újra hazakerültek, és talán Ő is hazakerült. Mert egyszer minden(ki) hazakerül…

(Blankó Miklós)