Piros a vér a pesti utcán

1956 egyértelműen kultikus verse a Piros a vér a pesti utcán – szerzője: Tamási Lajos.

A címe és egy sora azonban mintha költői hibát, nyelvi logikátlanságot mutatna. A címbe emelt, kétszer is szereplő sor: Piros a vér… – evidencia. Állítmányként, új információként meglehetősen furcsa. Magyarul így hangozhatna: Folyik a vér a pesti utcán vagy egyszerűen: Véres a pesti utca. A másik egy egyeztetési hiba: …Piros a vér a pesti utcán. / Eső esik és elveri, / mossa a vért, de megmaradnak / a pesti utca kövein. Az első mondat alanya, a vér egyes számban van. A második, mellérendelő mondat második tagmondatába odaértendő tárgy (elveri [a vért]), a következőben ki is van fejtve és még mindig egyes számban (mossa a vért), de a további ellentétes mellérendelésben már az állítmány már többes számban van (megmaradnak). A mondaton túlmutató egyeztetés tehát logikátlan: a vér… megmaradnak. 

Balázs Géza Tetten ért szavak sorozatában (14. rész) közelebbről megvizsgálja a verset, és részben felmenti a költőt a nyelvi hiba alól. Fejtegetése ezzel zárul: A vers szerzője József Attila-díjas költő, a forradalom előtt az írószövetség párttitkára, a forradalomkor egy pillanatra „megvilágosodott” (Piros a vér a pesti utcán; Egy körúti sírkeresztre) utána pedig „visszatért”. A forradalom leverése után két évvel írott helyzetdal jellegű versében már a fegyveres munkást (munkásőrt) dicséri (A csepeli gyorsvasúton).

A teljes írás itt olvasható: www.balazsgeza.hu / Tetten ért szavak; http://www.balazsgeza.hu/?p=10101