párbeszéd jelölése

Az elbeszélői beékelődések nagy kezdőbetűzésével kapcsolatos alapvetően a kérdésem, az alábbi fiktív párbeszédet érintve:
– Ezt? – kérdeztem, majd levettem a könyvet a magas polcról. Száraz ronggyal áttöröltem. – Megvan!
– Igen! – válaszolt izgatottan, mert már hónapok óta kereste.
– Látod, nem tűnt el! – Sosem értettem, mit szeret pont ebben a költőben. A lényeg azonban mégis az volt, hogy előkerült a kötet.
Olyan esetekben, amikor nem a „kérdezte”, „válaszolt” stb. a narrátor közbevetése, hanem egy ezektől független gondolatsor, akkor ott nagy kezdőbetűs-e az elbeszélői hang (lásd: Sosem értettem…) Érdekelne még, hogy a „(…) Száraz ronggyal áttöröltem. – Megvan!” központozása rendben van-e.

A szabályzat foglalkozik a párbeszédek jelölésével (központozásával), és a jelzett jelenségek is mind előfordulnak benne (AkH. 259). Az idézett szöveg helyesírása jó. Hozzátesszük, hogy az írói gyakorlatban egyéni stilisztikai eltérések lehetségesek, pl. vannak írók, akik gondolatjelet nem használnak, mások idézőjelbe teszik a párbeszédet. (BG)