298. Szigligeti Ede 200 éve

Gyászvitézek, Mátyás fia, Fenn az ernyő, nincsen kas, IV. Béla, Kinizsi, A lelenc

Szigligeti Ede (Nagyvárad, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 19.) drámaíró, színpadi szerző csaknem fél évszázadig tartó drámaírói pályáján több mint száz eredeti darabot írt: Meseszövése változatos. Rendkívüli népszerű volt mint a színpad költője. „A Kisfaludy Károly halálát követő félszázadban Szigligeti Ede volt a legkiválóbb vígjátékírói tehetség. Mindjárt pályája elején megírta Rózsáját (1840), az első nagyobb hatású magyar történeti vígjátékot; ennek a darabnak irodalmi és színpadi sikere meglepetésszámba ment” írja róla a Magyar irodalomtörténet, majd így értékeli: „Száznál több eredeti színdarabot írt: történeti és társadalmi szomorújátékokat, történeti és társadalmi vígjátékokat, népszínműveket és látványos darabokat. Drámaírói pályája negyven évre terjed. Évtizedekig ő volt a legnépszerűbb és legtermékenyebb magyar színpadi szerző; volt olyan év, amikor hat új darabját játszották a Nemzeti Színházban.”

A kép forrása: Szigligeti Ede nagyváradi szülőházán található emléktába (kép: Balázs Géza)

1840-től az MTA levelező, 1845-től a Kisfaludy Társaság, később a Petőfi Társaság rendes tagja. Tizenhatszor részesült akadémiai drámai, háromszor nemzeti színházi jutalomban. 1872-ben mutatták be 100. színművét a Struensee-t a Nemzeti Színházban. Gyászjelentésében ez szerepel: „Mint drámaíró és tisztviselő egyaránt erős támasza volt ő a nemzeti színháznak, fennállása óta 40 éven át. Nincs az országban művelt ember, ki nem ismerte fáradhatatlan tevékenységének sikereit, nem méltányolta önzetlen jellemének tisztaságát, nem melegedett hazafias alkotásainak tüzénél. Ő a nemzet halottja!”  Szolnokon és Nagyváradon színházat neveztek el róla.

• Toldy Ferenc szerint Szigligeti Ede olyan munkásságot fejtett ki, amely, ha költészetünkben nem is, de színügyünk történetében elmúlhatatlannak mutatja érdemét. Mivel erősen hitte, hogy a magyar színügyet csak az eredeti drámairodalom alapíthatja meg s mert többet várt az élvezhető soktól, mint a kevés jótól, az égető szükség kielégítése végett a színügy hasznát elébe tette saját dicsőségének. Színdarabjai közül leginkább vígjátékai emelkednek ki, ezek tiszta műélvezetet nyujtanak; népszínműveinek hatását nagyrészt külsőségekre alapította; szomorújátékai közül egyik sem elégítheti ki minden részben az értelmes műbírálót. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 2. kiad. Pest, 1868.) 


• Bayer József szerint a Trónkeresőnél kiválóbb alkotást nem mutathat fel drámairodalmunk a Bánk Bán óta. Minden meg van benne Szigligeti jó tulajdonaiból, de szembeszökő az is, hogy hiányzik belőle az emberi szív mélységeibe látó erő s az emberi szenvedély hatalmát mozgató költői lélek. (Szigligeti Ede színművei. Sajtó alá rendezte Bayer József. I. köt. Budapest, 1902.)


• Olvassa el ezt is: https://mnyknt.hu/200-eve-szuletett-szigligeti-ede-a-szinpad-koltoje/