egybeírás, különírás

Olyan érzésem van, hogy ez a két szabály ellentmond egymásnak:

1. A kettőnél több szóból alakult összetételeket hat szótagig kötőjel nélkül egybeírjuk, a hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel tagoljuk: vízfestékkészlet, filctollkészlet, grafitceruza-készlet (AkH. 139. szabálypont).

2. A két egyszerű szóból álló alakulatokat egybeírjuk, de ha bármelyik tag összetett szó, akkor különírjuk őket:
– egyszerű szó + egyszerű szó ⇒ egybeírás (aranylánc, ötméteres, védőgát)

Itt van például a „vízfestékkészlet”: az első szabály szerint egybe kell írni, a második szabály szerint meg külön: vízfesték (összetett szó) + készlet.

Az 1. pontban idézett 139. szabálypont, valamint a 2. pontban idézett 115. szabálypont (illetve az utóbbit részletező 116., 117. és 118. szabálypont) – ahogy az a teljes megszövegezésükből is kiderül – más-más eseteket kódol.

Érdemes elolvasni a 115.-ből kivett rész bevezetését is: „Bizonyos előtagú kapcsolatok különírása és egybeírása a tagok belső szerkezetétől függ. Az anyagnévi jelzős kapcsolatoké, valamint a tőszámnévi előtagú, képzővel ellátott utótagúaké kivétel nélkül, az -ó, -ő képzős igenévi előtagúaké csupán bizonyos esetekben”.

A víz + festék + készlet szerkezetben sem anyagnévi jelzőről, sem tőszámnévi vagy -ó, -ő képzős igenévi előtagról, sem képzővel ellátott utótagról nem beszélhetünk. Ez esetben három egyszerű közszó alkotja a többszörös összetételt, amelyet – a szótagszámlálásról szóló 139. szabálypontban leírtaknak megfelelően – hat szótagig valóban kötőjel nélkül egybe kell írnunk.

A helyes alak tehát: vízfestékkészlet.

(Manyszi)