a „h” ejtése az oláh szóban

Néma-e a „h” az oláh szavunkban? És ejtendő-e a többes számú alakban? Van-e egyáltalán szabály a szóvégi „h” kiejtésére vonatkozóan?

Az oláh szavunkban a szóvégi h ún. néma betű, amely csak az írásképben jelenik meg. Vagyis a kérdezett szó alapalakjában h hang nélkül ejtendő a köznyelvben: [olá]. Ugyanez figyelhető meg a mássalhangzóval kezdődő toldalékok előtt is: oláhval [olával], oláhsan [olásan], oláht [olát] stb. Ha azonban magánhangzóval kezdődő vagy előhangzós toldalék járul ugyanehhez a szótőhöz, és így a h átkerül a következő szótagba, ejtjük: oláhok [oláhok], oláhos [oláhos], oláhon [oláhon] stb.

(Lásd még: AkH. 42., 75., 83. szabálypont, OH. 62. oldal.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.