érdemteli, szenvedésteli, együttérző – együtt érző

Hogyan írjuk a következő szavakat helyesen: érdemteli vagy érdem teli; szenvedésteli vagy szenvedés teli?
Együtt érző és együttérző; ezeknél a szavaknál is érvényes a következő szabály, mely az együtt érzés és együttérzés esetén találtam?
Az „együtt” határozószót és az „érez” igét különírjuk az alábbi szabály alapján:
Ha a jelentés ‘egyszerre érez valamit, pl. a fiú és a lány együtt érezték a frissen sülő cipó illatát’, a kifejezést különírjuk. (OH. 92. o., AkH. 95., AkH. 105.)
Az „együtt” határozószót és az „érez” igét egybeírjuk az alábbi szabály alapján:
Ha a jelentés: ’átéli a másik érzéseit’, a kifejezést egybeírjuk. (OH. 92. o., AkH. 95., AkH. 105.)

Az első két szó legáltalánosabb esetben így írandó: érdemteli és szenvedésteli, jelentésük: érdemmel teli és szenvedéssel teli, pl. érdemteli győzelem, szenvedésteli szerelem. A különírt alakok megjelenése erősen kontextusfüggő: „Az érdem teli (tele) van kemény munkával”, valamint „A szenvedés teli (tele) van bánattal” – ezekben a mondatokban az érdem és a szenvedés az alany funkcióját tölti be, a teli/tele pedig az állapothatározóét.
A kérdésben leírt szabály az érez ige előtt megjelenő együtt szó határozószóként és igekötőként való használatáról teljes mértékben helytálló. (MP)