hatékonytalan
2008. 02. 13.Vállalati berkekben gyakran zavar alakul ki, ha a rossz, gyenge hatékonyságról van szó. Ilyesmiket írnak le: hatékonytalan, hatékonyatlan. De láttam ezeket az alakokat ismert napilapban is. Miért nem veszi magára a fosztóképzőt a hatékony melléknév?
(Némi ismeretelméleti kitérő: magához a komplex gondolkodáshoz is arra van szükség, hogy az új fogalmaknak új nevet adjunk, mert ha mindig az elemeik alapján hivatkozunk rájuk, az kevésbé teszi lehetővé, hogy egy következő szinten már ezeket az új fogalmakat használjuk építőelemként még újabb fogalmak alkotásához és a velük való műveletekhez.)
A -talan/-telen, ill. a -tlan/-tlen/-atlan/-etlen fosztóképzők legtöbbször főnévhez kapcsolódnak, pl. „páratlan”, „névtelen”, valamint igéhez, pl. „értetlen”, főként a „-hat/-het” képző után, pl. „láthatatlan”, illetve a befejezett melléknévi igenév tagadásaként: „kéretlen”, „bontatlan”, de melléknév mellett is előfordul, pl. „szakszerűtlen”, „igaztalan”, „udvariatlan”.
Talán ezek az analógiák tették lehetővé ennek a szónak a létrejöttét, még ha nem is szokványos, hogy a pozitív párja nem az „-s” képzővel jön létre — de ugyanennek a példája a „szakszerűtlen” (ésszerűtlen stb.) és az „igaztalan” is, ahol a pozitív megfelelő nevéhez kapcsolódik a fosztóképző. Az egyetlen furcsaságnak tehát ez esetben azt tekinthetjük, hogy olyan melléknévhez járul, amely az „-ékony” képzőt viseli magán.
A nyelvi igény érthető, a módszer adott. Még szerencse, hogy egyáltalán valamilyen eszköz rendelkezésre állt: talán ez a szó (és az általa lehetővé tett gondolkodási könnyebbség) is hozzájárulhat a következő magyar közgazdasági Nobel-emlékdíjhoz…
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.