orvosszakma, orvos igazgató

Hogyan írjuk helyesen az „orvosszakma” és az „orvosigazgató” szót?
A Helyesírási Szabályzatban van divatszakma, hiányszakma, nyomdászszakma, építőszakma, tehát szerintem egyértelműen az orvosszakma egy szó.
Ugyanebben a szabályzatban az orvos igazgató két szó, de az orvosigazgató helyettes kapcsolatban már külön írják.
Ugyanakkor a fegyházigazgató, gyárigazgató, vezérigazgató, kórházigazgató, múzeumigazgató, zeneigazgató, hírigazgató stb. egy szó,
a műszaki igazgató, termelési igazgató, ügyvezető igazgató, üzletfejlesztési igazgató pedig külön szó, ráadásul a menedzser-igazgató kőtőjeles…

Keresem, de nem látom a logikát….bevallom, nekem az orvosigazgató inkább egy szó…, de a neten elérhető szabályzatban tételes szerepel, külön szóként!

Az „orvosszakma” valóban egybeíródik. Ilyenkor olyan szavak kapcsolatait érdemes megnézni, ahol hasonló viszony áll fenn, és amelyek jelentésben is ugyanoda sorolhatók (pl. szintén foglalkozást jelöl). Erre olyan példákat lehet találni, mint „pincérszakma”, „nyomdászszakma”, „zenészszakma” (az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás c. kötetben, a „szakma” címszónál). A „divatszakma”, „hiányszakma” szempontunkból nem mérvadó. Az „orvosszakma” írásmódja onnan ered, hogy az orvosoknak a szakmájára utal, tehát jelöletlen birtokos összetétel, s ezeket a 128. c) pont szerint egybeírjuk.

Az „orvos igazgató” kifejezés viszont különíródik, mivel olyan igazgatóról beszélünk, aki egyben orvos is: a szabályzat 114. a) pontjában szerepelnek hasonló esetek („mérnök bátyám”, „belgyógyász barátunk”, „közgazdász szakértő”, „gyermek király”, „ajándék könyv”, „rongy fráter”, „vendég néni”, „tüzér tizedes” stb.: ezeknél az első tagot is állíthatjuk a kérdéses személyről, dologról). Az egybeírt alak azt jelölhetné, hogy valaki az orvosoknak az igazgatója, de az orvosláshoz akár semmi köze. Az egybeírás és az összetett szavak lényegéről a szabályzat 95. pontjában lehet olvasni; ennek egy alesete az említett 128. c).

Hasonló okokból íródik egybe a „gyárigazgató”, „múzeumigazgató” stb. (a gyárnak, múzeumnak az igazgatója). A „műszaki igazgató”, „termelési igazgató” stb. viszont nem tartoznak ide, mert a „műszaki”, „termelési” szavak már melléknevek, nem főnevek, így összetétel sem jön létre: a minőségjelzős kapcsolatokat általában különírjuk a 107. a) pont szerint. Az „orvosigazgató-helyettes” megint más eset: itt az első két tag csak azért került össze, mert a kettőhöz együttesen kapcsolódik a harmadik; ezt mozgószabálynak hívják, l. a 139. b) pontot.

Az említett kötetben van egy példa, ami talán rávilágít a különbség: „művésztanár” ’művészeket oktató tanár’ [a művészeknek a tanára, vö. 128. c)], „művész-tanár” ’művészi és tanári foglalkozást egyaránt űző személy’ [101. a)], illetve „művész tanár” ’művészkedő tanár’ [114. a)]. Három írásmód, három különböző jelentés.

Az „orvos igazgató” tehát első ránézésre kötőjellel is elképzelhető lenne a különírthoz hasonló jelentésben, de itt igazából a különírás is egyértelműen kifejezi a kívánt jelentést, ezért ehhez mint alapesethez folyamodunk. Az is a különírás mellett szól, hogy a kötőjeles alaknál többé-kevésbé egyenrangúak és ugyanolyan módon, mértékben érvényesülnek az elemek (vö. „menedzser-igazgató”), míg a különírtnál más-más hangsúlyt kapnak, más-más jellegűek: az orvos igazgató sem feltétlenül ugyanannyira igazgató, mint amennyire orvos, jóllehet mindkettő állítható róla.
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.