tiszteletre és szeretetre méltó

Az volna a kérdésem, egybeírjuk-e a „méltó” képzővel ellátott szavakat az alábbi esetekben:
„Ő mégis tiszteletre//méltó és vagyonos volt.”
„Okos és nagyon szeretetre//méltó ember volt.”
„Mindketten barátságosak és szeretetre//méltók voltak.”
„Apja egy tiszteletre//méltó pátriárka.”

A „méltó” nem képző, hanem önálló szó. Mivel a „méltó valamire” szerkezet állandósult szókapcsolatnak minősül, ezért ún. aszemantikus határozói (régebben állandó határozói) alárendelő szintagmának (szintaktikai természetű szószerkezetnek) tekintjük. A szerkezet tagjait különírjuk: „tiszteletre méltó”; „szeretetre méltó”.

(Sz. G.)
A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.